Elég korai, 8 órai találkozót beszéltünk meg Sang-hoonnal. Előtte még vettem szendvicset, vizet is ebédre. (Aztán kiderült, hogy a szendvicsemhez ajándék kóla is járt volna, csak nem értettem, mit mondott az eladó. Kárpótlásul adott nekem Sang-hoon később halas kolbászt... Elég furcsa volt :)).
Olyan másfél óra körül volt az út Everlandbe, busszal mentünk. Sang-hoon családja nagyon közel lakik hozzá, úgyhogy az édesapja kijött elénk, hogy átadja a kedvezményre jogosító hitelkártyáját.
Egy vidámparkról olyan nagyon sokat nem is lehet írni. Jól éreztem magam egész nap, nagyon klassz gépek voltak, és szépen kiépített, átgondolt helynek tűnt az egész. Direkt mentünk hétköznap, hogy elkerüljük a tömeget, de gyakran így is sokat kellett várni a sorban, szóval annyira nagyon sok játékra nem szálltunk fel.
Vidámparki bejárat
Giccses, de azért szép
Erről sem gondolnánk, hogy vidámparki kép
Sok-sok virág :)
Sang-hoon barátommal
Persze inkább olyan képeket csináltam, amik kicsit elütnek az általános elképzelésünktől a vidámparkokat illetően, hiszen maguk a vidámparki játékok annyira azért nyilván nem különlegesek. Sok iskolás csoport is volt a parkban, Sang-hoon szerint ez ilyenkor osztálykirándulás nekik. Egy csapat gyerek egyszer oda is jött hozzám, hogy fényképet szeretnének. Természetesen már vettem is volna tőlük el a gépet, hogy akkor lefényképezem őket, de kiderült, hogy nem pont ezt szerették volna. Sang-hoonnak elmagyarázták, hogy az az iskolai feladatuk, hogy bizonyos számú külföldivel közös képet kell csinálniuk, és már csak 1-2 képre lenne szükségük. Természetesen örömmel lefényképezkedtem velük. Rafinált feladat, mert nyilván az volt a tanár célja, hogy angolul kelljen megszólalniuk, csakhogy Sang-hoon révén a kezdeti pár szó utáni elakadást követően inkább a könnyebb utat választották :).
Iskolai feladatkészítés közben
Összességében jól telt a nap, sok különböző dolgot csináltunk, de nekem persze a legizgalmasabb játékok tetszettek, pl. hullámvasutak. Volt belőlük kettő is, az egyik a szokásos modern, annak rendje és módja szerint fejjel lefelé átforduló hurkos, stb. Ugyanakkor az elég rövid volt, és őszintén szólva közelről sem olyan izgalmas, mint a másik, fából készült hullámvasút, mely ennek ellenére rendkívül stabil volt, és bár nem volt benne átfordulás, meg hasonló fényűzések, de olyan szögekben és sebességgel közlekedett, hogy komolyan félelmetes volt elsőre (pl. amikor szinte függőlegesen "zuhan" le a sínen egy meglehetősen hosszú távon).
A legklasszabb hullámvasút
Ez is Everland
Miután hamarosan sötétedett, vissza is tértünk Szöulba. A buszon rengetegen voltak, úgyhogy végig állnunk kellett. Szöulban még vacsoráztunk egyet Sang-hoonnal, hideg tésztát ettünk, ami az egyik koreai specialitás. Én csípős verziót kértem, de Sang-hoon a biztonság kedvéért magának nem csípőset rendelet, hátha nem bírnám a megpróbáltatást. A szkeptikusságával nem volt egyedül, a felszolgáló néni is meglepődött, hogy külföldi létemre a csípőset kérem. Végül persze nem nekik lett igazuk, mert nagyon élveztem az ételt. Különleges és szokatlan élmény volt, hogy valami egyszerre hideg és csípős, hiszen utóbbival többnyire a forrót kötjük össze.
