A keddet szöuli sétával töltöttem, többnyire a lakóhelyemhez közeli belvárosi részekben. Felbuzdulva a jejui klassz időjárás emlékén, dzseki nélkül indultam reggel útnak, amit persze megbántam, mert elég hűvös volt. Először is egy nem túl zajos telefonfülkét akartam keresni, mert egyre inkább sürgetett az idő, hogy foglaljak magamnak helyet egy pénteki csoportos kirándulásra Panmunjomba, a határhoz. Több iroda is foglalkozik utazásszervezéssel, előző este Sang-hoonal megszereztük egynek a szórólapját egy turista információs bódéban, az Insadon-gil elején, úgyhogy őket akartam felhívni. Nem túl könnyen, de végül találtam egy megfelelő fülkét, és zökkenőmentesen lefoglaltam a helyem a buszra. Érdekes, hogy valamiért a szállásom címét és szobaszámát is meg kellett adnom, pedig nem kértem "taxi-szolgálatot".
A hűvös idő ellenére nagyon szép napos idő volt, kellemes volt a séta. Tiszta, karbantartott, virágos, parkos részeket láttam, nagyon élhetőnek tűnt a város ezen része. Újra láttam ezen kívül őrségváltást is, a szokásos kosztümös katonákkal.
Kosztümös katonák és harangkongatás ugyanott, az 1. emeleten
Dél körül még vissza akartam térni a szállásomra, de útközben teljesen véletlenül utamba került a Jogyesa templom, ami az egyik buddhista szerzetesrend központja. Valamilyen rendezvény lehetett, mert nagyon sok ember volt, illetve a templom előtti téren rengeteg műanyagszék elő volt készítve. Nem tudom, hogy ez volt-e az oka annak a virágtengernek is, ami körbevette a templomot, mindenesetre gyönyörű volt az egész. (UPDATE: az 5. kép molinója krizantém-fesztiválról árulkodik :))
Templomkapu krizantém-szvasztikával
Az egyik kedvenc virágom a krizantém, úgyhogy nagyon élveztem ezt a kis színfoltot a város közepén.
Miután visszatértem a szállásomra, kissé érthetetlen módon feljött a szobámig velem a házigazda is, ahol aztán meglepődve tapasztaltam, hogy az ajtóm nyitva volt, a holmijaim pedig le voltak pakolva az asztalról. Nagy magyarázásba kezdett a vendéglátóm, amiből persze semmit sem értettem, de végül azért rájöttem a megoldásra: annyi történt, hogy minden szobában öntapadós, fa mintázatú tapétával fedték le az asztalokat, mert az eredeti már eléggé kopott volt. Míg serénykedtek a mesterek, én addig interneteztem. A szállásadóm felesége közben megkínált kávéval (amit eredetileg szerintem nem is nekem készített, csak miután meglátott, jó szívűen felajánlotta), ismét jól esett tehát a kedvességük, ráadásul előző este is kínált már meg valamilyen gyümölccsel. Miután felmehettem már a szobámba, nem sokkal később meg is ebédeltem: Sokchoban vettem még két instant tésztalevest, amik még mindig megvoltak, úgyhogy kértem az egyikhez forró vizet a nénitől, és TV-zés közben elfogyasztottam.
Délután - immár dzsekiben :) - újra nekivágtam a városnak. Először a Deoksugung palotát néztem meg, amit ugyan annyira nem találtam különlegesnek, de a környéken gyönyörű színük volt az őszi fáknak.
Nem az én gépemben van a hiba :) - torz szobrok
Nem hagyhattam ki a koreai McDonald's-ot :)
Lassan sötétedni kezdett, de még elég sokat jártam a várost - főleg gyalog - mielőtt visszamentem a szállásomra. Ennek egyik oka az volt egyébként, hogy este 10-kor kellett felhívnom Da-yoont, tehát nem volt értelme korábban hazamennem. Megállapodtunk, hogy csütörtökön Anguk állomáson találkozunk, Da-yoon javaslatára délelőtt 11-kor (ami nekem egyébként fájóan későnek tűnt, figyelembe véve, hogy csak egy napunk lesz). A motelemben még láttam, hogy Sang-hoon - ígéretének megfelelően - írt e-mailt, a holnapi nap részleteivel kapcsolatban. Édesapja hitelkártyája segítségével elég jó kis kedvezménnyel tudott jegyeket szerezni Everland-be, úgyhogy kíváncsian vártam a következő napot is, bár a valóságban inkább a csütörtök járt végig a fejemben.