Eljött hát ez a nap is, 7 év várakozás után: ma találkoztam Da-yoonnal. Nehéz lenne kifejezni, mit is jelentett ez nekem, ezért inkább nem is próbálkozom vele. A leírás sem lesz túl részletes, ha bármelyik napra, akkor erre biztosan nagyon sokáig emlékezni fogok még koreai utamból.
11-kor találkoztam Da-yoonnal. Megnéztük a Changdeokgung palotát, majd ebédeltünk koreai csirkés ételt, és ettünk datolyaszilvás rizssütit a Tapgol parkban (Da-yoon most járt ott először, így megmutattam neki a 2. és 3. számú Nemzeti Kincset :)).
Ezután elmentünk a Namsangol skanzenbe, kávéztunk egy Starbucksban, majd felmentünk az N Seoul Towerbe libegőkocsival (ahonnan gyönyörű volt az esti város, csak a kilátó tükröződő ablaka miatt nem lehetett jó képeket csinálni). Később pizzát vacsoráztunk, és meglátogattuk azt a szöuli hidat, ahol zenei aláfestéssel színes vízsugarak hullanak ritmusra a folyóba (kb. 10 perces műsor, bizonyos időközönként).
.jpg)
Changdeokgung
Namsangol
Boldog pillanatok
N Seoul Tower
Esti fények
Banpo híd
A nap végére persze egyre rosszabb lett a kedvem. Bár Da-yoon felajánlotta, hogy szombaton vacsorázzunk együtt hármasban, Sang-hoonnal, mégis, gyakorlatilag egy pillanat alatt elmúlt a nap. Egyre inkább tudatosult, hogy amilyen örömmel és várakozásokkal találkoztam Da-yoonnal, legalább annyira nehéz lesz újra elválnom tőle, és az idő 7 éves munkája egyszerre csak kárba vész.
Bárcsak sose ért volna véget ez a nap
